16 éves koromban kezdtem el megismerkedni a gyöngyfűzés rejtelmeivel, egy kedves rokonom tanított meg az első lépésekre. Addig nem is gondoltam, hogy a gyöngyszemeket az egyszerű gyöngysoron kívül máshogy is fel lehet fűzni.

Nagyon megkedveltem a gyöngyözést ami nem volt nehéz, hiszen előtte is szerettem az ékszereket. Ezentúl már nyitottabb szemmel jártam a világban, kerestem a gyöngymunkákat nézegettem vajon hogyan vannak elkészítve. Találtam egy cikket orosz nyakékekről. Sok-sok kép volt mellette, de leírás egy sem. Mégis megpróbáltam megfűzni őket, sikerrel. Ezután kezdtem a magyar népművészet ezen belül a gyöngyékszerek felé fordulni. Mindenütt amerre jártam – múzeumokban, kirakodóvásárokon -, megnéztem a gyöngyöket, ha tudtam le is rajzoltam őket és elkészítettem.

1991 őszén és 1992 tavaszán Erdélyben, Kalotaszegen jártam gyűjtőúton. A Nádasmentén: Magyarvistán Mákófalván és Mérában tanulmányoztam a viseletet főleg a gyöngyhímzést.

A Néprajzi Múzeumban többször jártam kutatni a gyöngymunkákat. Gyűjtöttem a Szekszárdi Múzeumban, Váralján és Zengővárkonyban is. Munkám során arra a megállapításra jutottam, hogy minél többet ismerek meg, annál több minden van, ami még felfedezésre vár.

1993-ban pályáztam először a Népművészet Ifjú Mestere címért, ekkor munkáimat kiállították. 1994-ben másodszorra sikerült megkapnom a díjat.

1994-ben Debrecenben az Országos népi ékszer pályázaton emléklapot kaptam és kiállították munkáimat.

1997-ben Kecskeméten a Népi Mesterségek Művészete Pályázaton kiállították a munkáimat.

2000-ben az Élő Népművészet Kiállításon szintén részt vettem és emléklapot kaptam.

2002-ben Szekszárdon az Országos Népi ékszer Pályázaton díjazott lettem.

2005-ben kaptam meg a Népi Iparművész címet

2005-ben az élő Népművészet pályázaton ezüst oklevelet kaptam.

2005-ben Szekszárdon az Országos Népi ékszer Pályázaton a Tolna Megyei önkormányzat díját kaptam.

2006 Felsőpakony, önálló kiállítás

2007 Dabas, önálló kiállítás

2009-ben Magyarpolányban az 1000 éves megyék tiszteletére meghirdetett „Kerek Istenfája, ezer szép virága…” című népművészeti kiállításon díjazásban részesültem.

2011-ben Szekszárdon a „Berekai Éva” Országos Népi ékszer Pályázaton díjazott lettem.

Ékszereimet újszerűen, a mai kor ízlésének megfelelően tervezem a hagyományok ápolását szem előtt tartva, hiszen a régi viselet és ezzel együtt a gyöngy is folyton alakult a mindenkori szokásoknak és ízlésnek megfelelően. Mottóm Pázmány Pétertől ered: „…nem szolgájok, hanem egyezőjök vagyok a régieknek…”